Pillekönnyű mákos piskóta, recept

Gyorsan telnek a nyári napok, és én legalább annyira élvezem, mint a gyerekek. Nem rohanunk folyton időre valahova, sok mozgással, játékkal töltjük az időt. Nincs házi feladat, mégis mindig tanulnak valamit. Meseolvasás, festés, zongorázás, jurtaépítés a nappaliban, biciklizés, fürdés a kertben…. az egész egy nagy nyaralás. Imádom, amikor valami megragadja a figyelmüket, és elmerülhetünk a témában.
A legnagyobb ajándék, hogy a férjem munkahely-váltása úgy alakult, hogy mostanáig velünk tudta tölteni az egész nyarat. Paradicsomi állapot ez a gyerekeknek. Anti hangos „anya-apával” adja tudtunkra, hogy felébredt, boldog, hogy mindketten a közelében vagyunk. A randomszerű hangos, vidám párnacsaták és kergetőzések apa és a nagyobbak között hozzátartoznak a mindennapokhoz.
Persze van, hogy veszekedésbe torkollik az idill, és szét kell csapni köztük. El is fáradunk mindketten, nem is tudom, hogy miért emleget a férjem holmi nyugodt, csendes munkahelyi irodákat… De végeredményben pozitív az egyenleg.

Az együtt töltött hetekben jobban odafigyelünk az étkezésre is. Diatetikus által nyert megállapítást, hogy a közétkeztetésben részesülő családtagjaim emésztőrendszerét megterhelte a nagyüzemi étel, amit a legjobb ilyenkor nyáron rendbe tenni. Ha itthon főzünk, (és nem éppen lángost eszünk valahol egy strandon – csak semmi szélsőség) igyekszünk minél természetesebb állapotukban fogyasztani az ételeket. Átmenetileg mellőzzük a tejet, nem átmenetileg pedig a finomított szénhidrátokat, a fölösleges nassolnivalókat. Egyszerű fogásokat eszünk, több az energiánk, és vígan élünk.

A tapasztalatok elgondolkodtattak, hogy a vidéki életmódra jellemző „tisztességesen vezetett konyha”, amellett hogy rengeteg időt és energiát igényel, indokolatlan mennyiségű étel fogyasztására is ösztönöz.
Pedig a családom igazán messze volt azoktól a szélsőségesektől, akik a jólétet és a gondoskodást étellel fejezik ki, és a gondolkodásuk középpontjában a mindennapi betevő biztosítása áll.

Velem született linkségemnek egészségre és ésszerűségre való törekvésemnek köszönhetően nálunk egyre inkább a minimál stílus hódít a konyhában. Ez persze sosem fog igénytelenséget jelenteni, mert imádok sütni-főzni, kíséretezgetni az étellel. Ami viszont egészen biztos, hogy nem kelek hajnalban azért, hogy egész délelőtt a konyhába robotolva 4-5 fogásos ebédet tegyek az asztalra. Egy finom színes, zöldséges tésztaétel egy nagy tál nyers salátával, vagy egy tartalmas leves könnyű piskótával bőven elég. Így kajakóma helyett olyasmivel töltjük a délutánt, ami belső elégedettséget ad.

A Pillekönnyű mákos piskóta Hozzávalók:

150 g mák
5 tojás
4 ek. eritrit
1 ek. méz
1/2 reszelt citromhéj
késhegynyi szódabikarbóna

A piskóta elkészítésének számtalan módja van, de minden esetben a következő három alapanyagból készül: tojás, liszt cukor. Mindenkinek van egy kedvenc piskóta receptje, amitől a legjobb. Én most az összetevőkkel is variáltam, mert a túl gyakran fogyasztott búzalisztet, és a cukrot is mellőzni szerettem volna.

Sokféle próbálkozásom után a tapasztalatom, hogy akkor lesz a legkönnyebb, és legruganyosabb a piskóta, ha a tojásfehérjét egy késhegynyi szódabikarbóna társaságával verem fel. Egyébként ezt a „titkot” anyukám találta egy réges régi szakácskönyvben.
Amikor a fehérje kemény, mehet bele az édesítő, és a méz, a sárgája, végül a citromhéj, ami finom ízt ad az egésznek.
Előmelegített sütőben sütöm, késhegy próbáig.

Gyümölccsel, lekvárral, de elsősorban magában is nagyon finom.