hogy éjjel nem alakítja át a konyhát önkiszolgáló bárkonyhává, ahol két lábra állva és ezzel a pultot támasztva, óvatosan, csak semmi csámcsogás, vagyis úri módra amíg eléri a tányért addig nyalja…
Vagyis a fél macesztorta árába került a minőségi ellenőrzés a részéről. Mondhatnám, te hülye kutya, te! Úgysem értené, inkább “hülye én”, és az a bizonyos bizalmassági faktor maradjunk annyiban a nullához közelít. Bezzeg Férjjel nincs ilyen gond, ő belé meg erőszakolni kell néha, és fenyegetni, hogy ugyan már legyen kegyes és az Ő Feleségének szívét-lelkét kóstolja már meg. De ha jobban belegondolok ő sem százas, ha tukmálom nem kell neki, ha nincs akkor meg panaszkodik…Férfiak, mindkettő…egyik jobb, mint a másik.
Sebaj, tulajdonképpen karácsonyra készült a próbaverzió, és karácsonykor jöttek a még jobb a még tutibb Maceszkuglóf variációk:
A tésztánál, három dologra kell odafigyelni:
- a tojásokat, mikor a cukorral habosítjuk, folyamatosan kell hozzáadni a cukrot. Körülbelül 5-6 perc lesz még kivilágosodik és szinte a háromszorosára habosodik a mennyiség. Itt tulajdonképpen levegőt viszünk a tojásokba, itt dől el, hogy a tésztánk levegős lesz és könnyű, vagy nyúlós és ragadós. A cukor az ami segít, hogy a levegő bent is maradjon.
- a kókuszt és szezámmagot (de ez érvényes nagyjából minden más mennyiségre) érdemes szárazon lepirítani egy serpenyőben (óvatosan, hamar éghet, inkább alacsony lángon és mikor levesszük a tűzről öntsük is ki, mert tovább pirul a serpenyő hőjétől), mert sokkal intenzívebb, markánsabb lesz az ízük. A finom olaj ami bennük van kissé kicsapódik, mondhatni karamellizálódik, és kellemes ízt ad a tésztának.
- a ragadós szárazanyagoknál: kandírozott narancsot, aszalt sárgabarackot, és étcsokoládét ne a többi szárazanyaggal keverjük el, mert összeragadnak és nehezebb lesz elkeverni a tésztát.
MACESZKUGLÓF
- 100g cukor
- 6 tojás
- 60g maceszliszt
- 50g olívaolaj
- 50g dióliszt (darált dió)
- 150g mandulaliszt
- 50g kókuszreszelék
- 30g szezámmag
- 100g étcsokoládé(csepp)
- 50g kandírozott narancskocka
- 50g aszalt sárgabarack
A sütőt előmelegítjük 180 fokra (légkeveréses).
A kókuszreszeléket és a szezámmagot világosbarnára pirítjuk és lehűtjük. Ha étcsokoládécseppünk van nincs vele semmi dolgunk, ha táblás akkor apró darabokra kell törni, hogy egyenletesen jusson a tésztába. A sárgabarackra, vagy ha narancshéjunk/szeletünk van, szintén ez a sors vár, és apróra kell vágni.
A tojásokat a cukor folyamatos hozzáadásával habosra keverjük. Majd vékony sugárba hozzáadjuk az olívaolajat is.
A szárazanyagokat, vagyis: a maceszlisztet, darált diót, mandulalisztet, a kihűlt kókuszreszeléket és a szezámmagot elkeverjük. Óvatosan két részletben beleforgatjuk a tojáshabba, végül a kandírozott narancsot, a sárgabarackot és az étcsokoládét is egyszerre belekeverjük.
Bármilyen kuglóf, vagy tortaformát használunk (szilikonos, kerámia), minden esetbe vajazzuk ki. Méretétől függően pedig 15-35 perc alatt megsül. Mindenképp nézzünk egy szúrópróbát mondjuk egy fogpiszkálóval.
Ekkora adagból nekem 12db mini kuglóf jött ki, vagy egy 24-es tortaforma.
Persze ezt az csupa földi jóból álló kuglófot is lehet tovább fokozni. A kis mélyedésekbe került: felmelegített narancslekvár, vagy épp pálinkás sárgabaracklekvár, és volt még csokisabb is, tejcsokoládéval.