Mexikói stílusú csokoládé
Eszternek köszönhetően találtam rá a Saveur egy nagyon hangulatos videójára, amely remekül bemutatja, hogyan is készíthetünk házilag mexikói stílusú csokoládét. A legfontosabb hozzávaló, amit be kell szereznünk, az a nagyon jó minőségű, finom aromájú (fine flavour) pörkölt kakaóbabok: én Szántó Tibitől kaptam egy kevés perui vadszüretelésű kakaóbabot nemrég, de pl. a Rózsavölgyi Csokoládé üzletében (Bp., Királyi Pál u. 6.) kimérve lehet venni pörkölt kakaóbabokat. A fűszerezés aztán már tetszőleges: én az első kísérletnél nem variáltam túl, egy kevés fahéjjal és vaníliával fűszereztem a csokoládémat. Tulajdonképpen a mexikói csokoládénk ugyanazon elv alapján készül, mint pl. a házi mogyoróvaj vagy a mogyorópraliné: a pörkölt kakaóbabokat addig aprítjuk, amíg ki nem eresztik a kakaóvaj-tartalmukat, és paszta-állagú masszát kapunk. Én ehhez sima konyhai aprítógépet használtam.
Ez a poszt két okból is nagyon kedves a számomra. Egyrészt hihetetlen élmény volt „saját” csokoládét készíteni, látni-megtapasztalni kicsiben, ahogy a kakaóbabok csokoládétáblává alakulnak. Másrészt úgy érzem, hogy ennek a posztnak a fotózásánál kezdtem „közelebb kerülni”, jobban megismerni az új fényképezőgépem, amiért nagy-nagy köszönettel tartozok Beának, a Dizájnmenza blog írójának – nemcsak a szép kiegészítőkért, hanem a sok-sok jó tanácsért is!
A Mexikói stílusú csokoládé Hozzávalói:
– 60 gr pörkölt, egész kakaóbab (tisztítva mérve)
– 20 gr demerara nádcukor
– jó késhegynyi őrölt fahéj
– fél rúd vanília
A pörkölt kakaóbabokat megtisztítom a papírvékony héjuktól. Aprítógépbe teszem, és pulzálva addig aprítom, míg a kakaóbabok kiengedik a kakaóvaj-tartalmukat, és pasztává állnak össze.
Ekkor adom ehhez a pasztához a mexikói csokoládé többi összetevőjét. Én nagyon kevés demerara nádcukrot adtam hozzá (a videóban úgy tűnik nekem, hogy nagyságrendekkel több cukor kerül a kakaós pasztához), illetve fahéjjal és vaníliával fűszereztem, ami természetesen ízlés szerint módosítható. Ezekkel az összetevőkkel még pár percig aprítottam a masszát.
Ekkor egy 8 cm átmérőjű desszertgyűrűt sütőpapírra tettem, és ebbe kanalaztam a mexikói csokoládét.
Hűtőbe tettem, hogy a kivált kakaóvaj újra megszilárdulhasson. Mivel nem temperáltam, így a kész mexikói csokoládé kinézetre elég csúnyácska lett: a felülete teljesen matt volt, végig mindenhol kakaóvajkiválás okozta foltokkal. A desszertgyűrűből is alig lehetett kipréselni. Mivel a videóban sem temperálják, lehet, hogy ez nem lenne akkora probléma (ha már rusztikus a textúra, miért ne lehetne az a kinézete is?). Engem azonban zavart, hogy nem nyújt túl esztétikus látványt a mexikói csokoládém, így feldaraboltam, és mikróban felolvasztottam ismét masszává, és porított kakaóvaj segítségével temperáltam (porított kakaóvaj híján hűtsük 27-28 fokra kavargatással, majd melegítsük fel 32 fokra).
Ismét a desszertgyűrűbe öntöttem, hűtőbe tettem, és hagytam, hogy a kakaóvaj újra megszilárduljon a csokoládéban. Ekkor már külalakra is tökéletes lett a végeredmény: gyönyörű, matt-selymes fénye lett, illetve ahol érintkezett a desszertgyűrűvel oldalt, ott tükörfényes volt, és szinte magától jött ki a desszertgyűrűből. Úgyhogy mindenképpen érdemes temperálni.
Én az egész csokoládémasszát egy desszertgyűrűbe öntöttem, abból lett a képeken is látható kerek csokoládétábla. Így utólag úgy gondolom, hogy érdemes inkább 2-3 desszertgyűrűbe szétosztani a masszát, és akkor vékonyabb, kézzel könnyebben törhető táblákat kapunk. Sőt, szerintem polikarbonát vagy szilikon formákba is ki lehet önteni – mivel én sokkal kevesebb cukrot használtam, mint a videóban, így sokkal lágyabb, jobban formálható masszát kaptam.
Hogy rengeteg naprakész ötleted legyen: a FaceBookon , itt találsz minket
Forrás: pralineparadicsom.hu